Rohanunk is tovább


Snail on green leaf

# slow mozgalom # lassulj le       # éld meg #számvetés

Advent időszakában, a tél érkeztével, ahogy a napok rövidülésével egyre inkább otthonainkba húzódunk, felerősödik bennünk a számvetés az évvel. Lelassul a világ körülöttünk és bennünk, és ezzel a lassulással közelebb kerülnek hozzánk a szeretettel, a kapcsolatainkkal, a bizalommal kapcsolatos gondolatok. Persze a sürgetettség, a mindennapok nyomása, a bevásárlási dömping, a már októberben karácsonyi díszbe öltöztetett plázák mind ellene hatnak annak a természetes módon jelentkező belső igényünknek, hogy magunkra figyeljünk egy kicsit. Ilyenkor érkezik el az ideje annak, hogy még inkább odafigyeljünk arra, hogy a felgyorsult életmód ne szippantson be bennünket teljesen, hanem megőrizzük a nyugalmat a karácsonyi időszakban is.

Az életstílus, amit manapság követünk magában hordozza azt az elgondolást, hogy a lassúság rossz, elkerülendő, gyakran összekapcsolódik a fejünkben a halogatással, a lustasággal, a nem haladással. Ezért igen sok mindent gyorsan csinálunk: egyszerre böngészünk, telefonálunk, közben leckét írunk, de már a délutáni találkozón gondolkozunk, közben mi nők körmöt festünk, nap közben sietségünkben bekapunk egy-két gyorséttermi falatot. Minél több tevékenységben vagyunk párhuzamosan jelen, annál kevésbé vagyunk igazán részesei bármelyiknek is. Lehet, hogy sikeresen kipipálhatjuk az aznapi teendőink listáját, de igazán megélni ilyen módon egyiket sem sikerül. Ebben a sodródásban pedig könnyen találhatjuk magunkat olyan állapotban, hogy gyökértelennek, esetleg örömtelennek érezzük magunkat és a karácsonyi várakozás időszakában belénk hasít a felismerés, hogy jó lenne ezt év közben is kicsit lassabban csinálni.

Lassítani sosem késő, bár kétségkívül jobb még időben felismerni a jelentőségteljes pillanatok fontosságát. De hogyan is kell lelassítani? Mi szükséges ahhoz, hogy lassan is haladjunk?

Igyekezzünk a végzett tevékenységeinket ezentúl nem párhuzamosan végezni: figyeljünk az evésre, míg reggelizünk, kapcsoljuk ki a rádiót, tv-t közben! Amikor beszélgetünk valakivel, figyeljünk arra az emberre, akivel együtt vagyunk, ne a telefonunkkal foglalkozzunk, lehetőleg a hívásokat se vegyük fel, majd elintézzük a találkozó után! Igyekezzünk olyan tevékenységeket találni a napunkban, amikor a lassúságot meg tudjuk tapasztalni. Ez valószínűleg nem abban a fél órában fog megvalósulni, amikor az iskola után edzésre sietünk, és minden perc számít, hogy a csatlakozást elérjük. Ne is legyenek irreális elvárásaink magunkkal szemben!  De a reggeli teát igyuk meg csendben és hagyjuk, hogy a reggeli készülődésnek olyan néhány percét jelentse, amikor nem a hajzselén és a napi dolgozaton agyalunk, hanem a tea zamatában, a felforrósodott bögre tapintásában kicsit el tudunk merülni. Ezáltal a cselekedeteink feltöltődnek érzésekkel és teljessé válnak.

Ha átgondoljuk a fentieket, bizonyára eszünkbe jut számos gyermekkori emlékünk, amikor még volt időnk ilyen apróságokra, mint ujjal rajzolni a bepárásodott tükörre vagy a busz ablakára utazás közben. Amikor a csillagszóró fénye mindennél fontosabb volt és le sem vettük róla a szemünket, míg el nem égett. Amikor egy játék órákig lekötött bennünket és nem létezett számunkra más, csak a játék.

Ebben az időszakban nem csak az elmúlt évet lehet átgondolni. Jut idő arra is, hogy átértékeljük, életünk pillanatainak adunk-e esélyt arra, hogy fontossá váljanak, vagy átfutjuk ezt a pár sort, és már rohanunk is tovább? Találjuk meg a nap azon részeit, amikor át tudjuk adni magunkat ezeknek az érzéseknek! Ha érdekel a téma és szívesen olvasnál még, az alábbi kulcsszavak segítenek a keresésben: Slow mozgalom, slow filozófia, slowbudapest.com, Lassú Élet Mozgalom

Megjegyzés hozzáfűzése