Közösségben magányosan


 

school bully or bullies bullying sad lonely childÉrezted már azt, hogy habár ismerős arcok vesznek körül, mégis elhagyatottnak érzed magad? Hogy összesúgnak a hátad mögött, gúnyosan nevetnek rajtad és kihagynak valamiből? Hogy elfelejtenek meghívni egy buliba és neked már nem jut hely a társaságban?

A fiatalok közösségében igen korán, már az óvodában megjelenik a kiközösítés valamilyen formája, s jelen van egész életünkben. Legyen szó akár csúfolódásról, a közös tevékenységekből való kizárásról, az információk elhallgatásáról vagy a fizikai erőszak megjelenéséről.

Habár felnőtt közösségekben rejtettebb formában jelenik meg a kevésbé népszerű munkatársak kirekesztése – a hangos gúny helyett sugdolózva pletykálkodunk vagy elfelejtjük megkínálni a süti adagunkból – , tehát ugyan visszafogottabb formában adjuk a másik tudomására, hogy nem kívánatos személy számunkra, azért mégis jelen van a mindennapjainkban.

Mindannyian csináljuk a kiközösítést, akkor is, ha aktívan fejezzük ki a nemtetszésünket egy-egy ember felé, akkor is, ha felismerjük a kiközösítést és passzív módon mégsem teszünk ellene semmit. Akkor is osztozunk ebben a tettben, ha a csoporthoz igazodva megmosolyogjuk a kiszemeltet, pedig tudjuk, hogy helytelen.

A kiközösítés az emberek számára mindig is hatalmas veszélyforrás volt, mert olyan következményeket hordozott magában, mely a nyíltan a közösségből kitagadott egyén számára végzetes is lehetett, ugyanis nem élvezhette az összetartó csoport védelmét és támogatását, ez pedig néhány ezer évvel ezelőtt az élelemtől való elzárással, a természeti fenyegetéseknek való kitettséggel drámaian végződhetett.

Manapság fiatalok millióinak keseríti meg az életét a világon. Az iskolai erőszak számos alakot ölthet. Lehet alapja a befeketítés, kibeszélés, rágalmazás, becsapás, bántalmazás, megfélemlítés, erőszakoskodás, elnyomás, fenyegetés vagy erőszakkal kényszerítés.

Akár rólunk, akár egyik társunkról van szó, az iskolai bántalmazás elleni védekezés első lépése a felismerés. Ha tisztában vagyunk a saját határainkkal és tiszteletben tartjuk másokét, ha felismerjük, mi az, ami nem jó számunkra és társaink számára, ha arra törekszünk, hogy a másokkal való együttélésből érték szülessen, ne pedig áldozatok.

Iskolai zaklatásról akkor beszélünk, amikor egy tanuló hosszabb időn át, ismétlődően van kitéve egy vagy több másik tanuló kegyetlenkedésének:

  • jelen van a tudatos, bántó szándék (a zaklató célja, hogy testi vagy lelki fájdalmat okozzon)
  • hatalmi egyensúlyhiány áll fenn (az áldozatnak az adott helyzetben nincs módja, lehetősége, hogy megvédje magát)
  • egy áldozat ellen irányuló cselekmények hosszabb ideig, ismétlődően zajlanak

A zaklatásnak nem csupán a leírt személyes, de online változata is ismert, annál is inkább, mert napjainkban világszerte a kapcsolattartás elsődleges csatornája az internet, így további veszély forrásává válhat.

Vajon felismerjük-e, amikor erőszak ér bennünket? Tudjuk-e hol a csínytevés határa? Meg tudjuk-e védeni magunkat? Tudunk-e segítséget kérni? És végül merünk-e segítséget kérni?

Soltész Adrienn
a blog szakmai vezetője

Megjegyzés hozzáfűzése